Page 103 - Frankovics_Dravasztara_templom_66

starin tördelt_Layout 1 2014.10.22. 11:45 Page 101

volt kiépítve a köves út, ezért
vagy lovaskocsin, vagy gyalog
szelték át a falusi határokat a jól
kitaposott gyalogutakon, illetve
„mesztéláb” indultak útnak.
A gyalogutak összekötötték a
falvakat, az adott falu legtávo-
labbi parcelláit is. Általában csak
úgy „toronyiránt” mentek. Idővel
aztán – elkerülendő a felesleges
utazás és gyaloglás! – elhatároz-
ták, hogy templomépítésre adják
a fejüket.
Mi tagadás, kezdetét vette az
embert próbáló munka. Ámde,
másnap hajnalra a felépített falak
sorban, valami csoda folytán, le-
omlottak. Ezt követően a sztára- A már messziről útbaigazító
templomkereszt
iak szentül meg voltak győződve,
hogy nem választottak megfelelő helyet a templomépítésre. Nem volt
mit tenniük, s ahogy a mondás is tartja: „Magad uram, ha szolgád
nincsen!”. Eközben nagyokat morogtak a falu vénjei, megismételték
a régi bölcsességet „muszáj, ha mondom!”, amely némi optimizmust
sugallt, egyúttal szilárd meggyőződéssel vallották, sohasem szabad
beletörődni a dolgokba, és elállni e nagyszerű tervtől.
Ha az emberfia kitartó, biz szép temploma lehet. Emellett házacs-
kája és annál is szebb felesége, sok gyerekkel, falujában meg kitűnő
zenészeket és énekeseket tudhat magáénak, akikkel öröm együtt
lenni, megosztani a vigasságot vagy a szentmisét, illetve valamilyen
családi ünnepet, mint amilyen az énekkel, tánccal átszőtt színes la-
kodalom, valamint amit a felejthetetlen búcsúk alkalmai kínáltak.
Valljuk csak be, a mai Dráva menti embereknek is jól jött és jön a

101