Page 35 - Dravakeresztur 100

Dráva menti táj évszázados tölgyekkel
(Fotó: Zvonimir Ištvan)

melyet malchichonak (maláka = sekély vízű terület) neveznek, on­
nan kelet felé indulva egy körtefa bokrához érünk, és a bokortól ke­
let felé menve, ismét egy bokorhoz érünk, amely Oztrugában (szi­
get) van, melyet Popoztrugának (Pap­szigetnek) nevezünk, s itt ér
véget.”
A fenti latin nyelvű iratban az összes megjelölés (mocsár, vizenyős
terület, a vízből kiálló sziget, rajta az elterülő rét vagy erdő, valamint
a fák és a bokrok) horvát nyelven fordulnak elő, amely kétségbevon­
hatatlan bizonyítéka, hogy a két jelzett településen, nevezetesen Fel­
sőszentmártonban és Révfaluban horvát lakosság élt.
A történelmi dokumentumok hiányában nincsenek megbízható
adatok az e területen élő lakosság összetételéről, és csak feltételezni
lehet, hogy a horvátok már a 6. századtól itt éltek. Tekintettel arra,
hogy a terület a 16. századtól (1532) hadi eseményeknek volt kité­
ve egészen az oszmán seregek kiűzéséig (1686), a helyi lakosság el­

35