Page 34 - Dravakeresztur 100

DRÁVAKERESZTÚR MÚLTJÁBÓL

A Dráva menti horvátok múltjáról szólva megkerülhetetlenek Boros
Gyevi László ferences atya és lelkipásztor, valamint Kiss Géza pro­
fesszor dicséretes alapművei, akiknek a Dráva melléki Drávakeresz­
túr múltjáról és lakosairól írt tanulmányait jelen írásunkban felhasz­
náltunk (lásd: Podravski Hrvati, 1. szám, 1988. 9­119. és 121­213.
old.).
Drávakeresztúrról legkorábbi adataink 1536­ból valók. A tele­
pülés a 16. században nemesek tulajdonát képezte. A falu horvát el­
nevezése 1711­ben fordul elő a szigetvári anyakönyvekben. Somogy
megye 1715­ös házösszeírásában – a település ehhez a megyéhez
tartozik, csak a későbbiekben került át Baranya megyébe –, megem­
lítésre kerül, hogy a helyiek szántóföld hiányában Drávasztárán és
Drávakeresztúron alig vetnek búzát. A későbbiekben, 1733­ban az
egyházi birtokokon számításokat végeznek arról, hány jobbágytelek
kialakítása lenne legcélravezetőbb a gazdasági élet fellendítéséhez.
Megállapítást nyert, hogy Drávakeresztúron csak öt jobbágy számá­
ra van megfelelő földterület. A szomszédos községekben semmivel
sem volt jobb a helyzet. A termőföldek kialakítása céljából a lakosság
erdőirtásba és a vadvizek, mocsarak lecsapolásába kezdett, ezáltal
gyarapítva a szántóföldek nagyságát.
Eme vidék mocsaras, tavakkal és pocsolyákkal kísért világáról,
valamint a fékezhetetlen Dráva folyóról valós képet egy 13. száza­
di latin nyelvű okiratból nyerhetünk, 1292. októberi keltezéssel.
A dokumentum az érintett felek határbejárását rögzíti, illetve a Fel­
sőszentmárton és Révfalu közötti határt jelöli meg. Ebben az időben
Drávakeresztúr azonban még nem létezett. A határbejárást végzők
valamely víztől, mocsártól vagy tótól indultak el. „Egy Kalysta (po­
csolya) vizétől elindulva, ahol horozth (tölgy) és rakathya (rekettye)
fák és bokrok vannak, dél felé tartva Otolog (vélhetően szigeten lévő
rét vagy erdő) nevű mocsárhoz érünk, majd Kalystha nevű vízhez,

34