Page 48 - Dravakeresztur 100

A püspök szeptember 30­án a következőket válaszolja Pál József
bogdásai plébános szeptember 24­ei felterjesztett jelentésére, hogy
„a drávakeresztúri kápolnaépítési és felszerelési költségére – Horényi
Károly rk. tanító és Szekeres Vendel kérelme alapján 100 koronát
utalványoztam […] a T. ct. kezeihez.”
„Úgy ezen összegről, mint a már kifizetett egyéb összegek felhasz­
nálásáról a kápolna építésének befejezése után T.cm részletes kimu­
tatást tartozik elém terjeszteni.”
Pál József bogdásai plébános 1911. október 28­án (389/1911.) az
Egyházmegyei Hatóságnak címzett levele az alábbiakat tartalmazza:
„Folyó év október 15­én kelt, 3680/1911. sz. Ribár Márk­féle kápol­
naépítési ügyben hozzám intézett, terjedelmes, magas leiratra mély
tisztelettel válaszolólag vagyok bátor jelenteni, hogy nevezett Ribár
Márk, tekintettel a drávakeresztúri nép nagyobb részének lármás
hangulatára, amely a kápolnát a kocsma közelében, a harangláb mel­
lett szeretné tudni, most legújabb elhatározása szerint, nehogy halála
után politikai községi képviselő­testületi üléssel átengedett községi
földdarabért ellenségei átkokat szórjanak utána, nem akarván igény­
be venni az építendő kápolna céljára még ezt a kis darab földecskét
sem, miért is ő a szóban levő községi tűzoltóraktár mögött, Szabó
László drávakeresztúri magángazdának tulajdonát képező, közvetle­
nül a falu elején, mindkét házsortól 4­5 ölnél is távolabb elterülő na­
gyobb földterületet megvett a mai napon, illetve elcserélte a község
határában máshol fekvő rétjének megfelelő darabjával.
Ribár Márk most ezt az átcserélt földdarabot engedi át a hit­
községnek az itt / alatt másodlattal mellékelt »ajándékozási szerző­
dés«­ben, amelyet én, miután ennek 4. pontja a jövőre nézve súlyos
adóterhek viselését köti ki úgy reám, mint plébános utódaimra, il­
letve a drávakeresztúri hitközségre, amely utóbbi kijelentése szerint
– a kápolnáért soha semmiféle kötelezettséget nem hajlandó vállalni,
azért is ezt én egyenlőre, előleges hatósági megkérdezés nélkül nem
voltam hajlandó aláírni, annál is sem, miután a szóban levő nagy­

48