Page 76 - Dravakeresztur 100
P. 76

ségbeli tudással felvértezve, valamint kötelező gyakorlattal verte egy­
          koron a dobot. A falu egykori hírvívőjének eme eszközei, nevezete­
          sen a dob és a dobverők pedig mindig is a falu tulajdonát képezték,
          s mi tagadás, kenyérkeresésre igen megfeleltek. A vadász szeme előtt
          felvillant a Dráva menti horvát bölcsességek egyike: „Sram za tram!
          / Szégyen ide vagy oda…!”, s futott is őkelme.
            A kápolnához érve már némileg biztosabban érezhette magát.
          Ugyanis annak jobb oldali részén a zarándok Szent Rókus szobra áll,
          akit a legenda szerint egy kutya mentett meg az éhhaláltól, kenyeret
          hozva neki, nyalogatva a lábán lévő sebet, melyet szent csuháját fel­
          húzva nekünk is megmutat. Nem kell különösen éleslátásúnak len­
          nünk, hogy ne vegyük észre a szent oldalán lévő csutorát, mely nél­
          kül semmilyen hosszabb zarándokútra vagy távolabbi utazásra nem
          szabad útra indulni. A pestis elleni eme védőszent szobrát megte­
          kinthetjük a mohácsi sokác temetőben is. Valamikor a mohácsi hor­
          vátok a csutorát a szent és a pestis elleni védekezés szimbólumának
          tekintették, s házaik homlokzatán kiképzett üregbe tették, ily módon
          biztosítva maguknak Szent Rókus védelmét. A szent kultusza Itáliá­
          ból elterjedt mindenütt szép kerek világunkban.
            Itt, valahol a drávakeresztúri, valamint a Dráva túlsó oldalán lévő
          Suho Polje település határában terül el az úgynevezett „Tursko polje
          / Török mező”. Ha hihetünk a mondának, a törökök, amikor kényte­
          lenek voltak távozni országunkból – a nyugati világ modernebb
          fegyvereitől és katonai erejétől hajtva – kincseiket egy kőrókába, más
          legenda szerint egy kőkecskébe rejtették.
            A helyiek nem tudták, hogy mit rejteget az állat formájú kődarab,
          eldobni nem akarták, mert valamikor a parasztember úgy volt, ha
          jártában­keltében talált valamit, mégha csak egy lópatkót vagy szö­
          get, bármit, ahogy mondom, hazavitte, gondolván arra, jó lesz az még
          valamire! Hazatérve felvitte a padlásra, ahogy mondani szokás: „A jó
          gazda is odaszórja a magot, ahol van még hely!”, s az új szerzemény­
          nek ott mindig akadt helye. Nos, jó tudni, hogy a falusi padlások

          76
   71   72   73   74   75   76   77   78   79   80