Page 72 - Dravakeresztur 100
P. 72

Később riporterként filmet készítettünk a Baranya együttes tag­
          jaival, akik idejöttek halattak és mindenszentek ünnepe előtt. Ők
          voltak filmünk szereplői. A mesterséges ködből árnyak jöttek elő,
          valamiféle  fehérbe  öltözött  túlvilági  „vilék”  (tündérek),  a  halottak
          istennői. A helyiek ízes közlésükben felelevenítették a horvátok ha­
          lotti kultuszának fellelhető jegyeit, amelyek során megnyilvánul a
          meghalt ősök tisztelete. Ők osztják meg velünk ünnepeinket, leg­
          inkább karácsonykor eljönnek hozzánk, egy kis melegségre vágyva.
          Rég elfelejtődött, hogy feladatuk az utódokról való gondoskodás.
          A vilék pedig, ezt a helyiek büszkén mesélik, így a szomszédos drá­
          vasztáraiak, hogy határukban a kalászba szökő vetésben kólót jártak,
          a valamivel távolabbi szentborbásiak elmondják, hogy a tündérek a
          búzamezőben ágyat készítettek maguknak, és abban az évben na­
          gyon jó termés volt.
            A termést meg a szomszédos felsőszentmártoni és sztárai mondák
          szerint általában pünkösdkor ellophatja a Dráva túloldaláról érkező
          terméslopó vedovnjak (a magyar táltoshoz hasonló alak), ha a helyi
          vedovnjak nem vigyázza azt. Ilyenkor bika képében viaskodtak egy­
          mással, s jaj volt a legyőzöttnek, annak a faluja termését a másik vitte
          el. A horvát sámánizmus világa villanásszerűen megjelenik mondáik
          világában. Az ősi képzetek hitvilága nem tűnt el nyomtalanul, szá­
          zadokon át mesélték, féltékenyen őrizték a horvát örökséget. Mese­
          kincsük is hallatlanul gazdag. Sikerült néhány népmesét helyben le­
          jegyeznem, és ismeretlen Szent Iván­napi éneket is. Tiltotta is az ün­
          nepet, érthetően, a szomszédos mártoni pap. Napjainkra újjáéledt,
          más formában ugyan, de így is szép, énekkel, tánccal, tűzgyújtással
          és tűzátugrással kísérve. A hajdani pajzánság örökre eltűnt, mint az
          e vidékre rátelepedő őszi ködök, ahogy kedvüket veszítve unalmuk­
          ban elillannak. Vagy mégse olyan unalmas e világ?
            Emlékszem Pintér Annus nénire, a helyi drávakeresztúri könyv­
          tárosra, talán ő vezette a falukrónikát is, akit riporterként többször
          is felkerestem.

          72
   67   68   69   70   71   72   73   74   75   76   77