Page 70 - Dravakeresztur 100
P. 70
len ételt itt ízlelték meg először életükben. Persze, hogy nyalogatták
a szájuk szélét. A nagylányok és asszonyok azon nyomban elkérték
annak receptjét. Nos, ha hinni lehet a mondának, a drávakeresztúri
híres töltött paprika szép csendben rotyogva a tűzhelyen, elterjedt e
vidéken, mert hát szívesen adták át titkát a helyiek. Nem készítették
édesre, mint egyes vidékeken, ahogy szokás. Itt dominált a horvát
módi. Bármennyire hihetetlen, a Dráva menti horvát gyomor nem
szereti a cukrozott töltött paprikát, sem pedig a körbekörbe tekerő
dő hajdani rétest, hanem inkább savanykásan és sósan. Előképül te
hát a „bošpor” szolgált, azaz a paradicsomszósz, amelybe kolbászt és
tojást illik tenni, úgy az igazi. Hadd csússzon hát, a nemjóját! Micso
da képzavar, akarom mondani, jó az bizony.
A faluba érve a kultúrotthonba mentünk, ott volt a vigadalom.
Régi zsúpfedeles, talpasházuk volt még barátunknak, Pandur Marci
nak, akit mindenki „figaró”nak hívott. Göndör hajáról, akár a helyi
népi költők tíz szótagú „bećaracuk”ban is megemlékezhettek volna,
kólóéneklés közben. „Figaró”, a későbbiekben a drávafoki állomáson
vasutasként dolgozott, győzött is szalutálni, s idejében leengedni a
sorompót, amely „tizenöt percnél tovább is zárva tartható”. Egyik lá
bára sántított egy kicsit, s a vasútállomás épületétől gyalogolni kellett
a tekerő kallantyúig, amelynek nyomán fel, illetve leereszkedett a
sorompó, ha nem is jött a bécsi gyors, itt kanyarodott a foki vasútál
lomásra a Sellyéről Barcsra tartó személyvonat vagy a tehervonatok
valamelyike. A kényszerpihenő alatt integettem is neki, később a fi
ammal itt gyakoroltuk a sorompó horvát nyelvű elnevezését „brklja”.
Marci édesanyja mártoni volt, szívesen fogadott minket Pataki Tibor
barátommal együtt, aki Drávafokon kitanulta a fodrász mesterséget,
jól ismerték egymást a Marcival. Később ő is félbehagyta a szakmát,
Kaposváron sofőr lett, a lánya meg orvos.
Panduréknál hagytuk a biciklinket. Kefével gondosan lekeféltük
ruhánkról, majd egy másik kefével cipőnkről az út porát, aztán irány
a kultúrház. Annak udvarán falombból készült sátor alatt illett egy jó
70