Page 66 - Dravakeresztur 100

JOSIP gUJAš ĐURETIN (1936–1976) VERSEI
DRÁVAKERESZTÚRRÓL

Gujaš megénekelte szülőfaluját, Felsőszentmártont, az ott töltött
gyermekkorát, szüleit, barátait, ifjúkori szerelmét és hűséges kedve­
sét, párját. Verseiben a zaklatott fővárosi rengetegből visszavágyó­
dik a Dráva mentére, a biztonságot nyújtó szülői házba, az ősi folyó
füzeseibe, ahova egykor a háborús menekültek érkeztek, a tölgyfás
erdőkbe, amelyeken keresztül a drávakeresztúri búcsúra kíséri ked­
vesét, a kertjük végében elterülő Cretić­liget tölgyfáinak ölelésébe.

A költő Gulyás József (Josip Gujaš Đuretin)
eddig ismeretlen ifjúkori képe

Ott ahol katonásdit játszott mártoni pajtásaival, a szentborbási bú­
csúra tartó, illatos terméstől roskadozó szilvafák kedves ismerősük­
ként köszöntik, a potonyi horvátok ízes beszédéhez, és a menyasz­
szonyszerű fehér fátyolba öltözött, önkezével ültetett, kertjük vé­
gében található meggyfához kíván eljutni, mely fácska méhdongás
közepette épp termőre fordulni készül… Költőnk vándorként álmai­
ban a messzi utakat rója, s maga sem veszi észre, hogy azok már lán­
gokban állanak. Ég körülötte minden! Elmélyült küldetéstudatától
vezérelve jól tudja, hogy a Dráva mentére horvátjainak el kell hoznia

66