Page 67 - Dravakeresztur 100

az anyanyelvi szó biztonságát, szépségét, melegségét, saját élettapasz­
talatát, fájdalmait, amelyek már fizikailag sem kímélik testi épségét,
és nehéz elviselni őket. Mindezeket el kell mondania valakinek, bi­
zonyára annak, aki barátian meghallgatja őt, a messziről jövőt. Gyak­
ran ül vonatra, hogy meglátogassa kedvesét Pécsett, de követi Érdre
is, nyugtalansága, tépelődése közepette. A jövő ígéretében bízva bol­
dog életről álmodozik… Versei megérintenek bennünket, maradás­
ra késztetnek, vele tartva az égő utakon… Idővel a perzselő tűz már
nem is érzékelhető, nem okoz fájdalmat, habár a költő lángszavának
lángnyelvei magasra csapnak. Versei üzenete lángpirosra marják szí­
vünket, pirosabbra, mint amilyen volt olvasásuk előtt.
Gulyás, a költő, az élet realitásai közepette kereste helyét a ma­
gyarországi horvátok közéletében, kulturális és művészeti életében,
mely napjainkhoz hasonlóan szűkmarkúan bánt és bánik a tehetsé­
gekkel.
Tartsunk most költőnkkel Felsőszentmártonból Drávakeresztúrra
menet, e két települést összekötő gáton, és ígérem csodás élményben
lesz részünk. Verseit Đuso Šimara Pužarov ültette át magyar nyelvre.
A vers szerelemről és szeretetről mesél, amint ifjúként kísér egy
lányt a drávakeresztúri búcsúra. Zarándoklatuk búcsúi forgatagba
vezet, ahol a sok résztvevőtől maga a falu is tarkállik, s ennek emlé­
kére a szerelmes legény mi mást, mint mézeskalács szívet vesz ked­
vesének.
Igazi idill. A versben a Dráva menti táj zöldjét felváltja az egysze­
rűnek mondott zene, a tánc öröme, ahol szerelmespárok simulnak
egymáshoz. Mind­mind megannyi jel, mozzanat, amelyek a holland
mesterek vásznára kívánkoznának, avagy a Dráva menti, a határ túl­
oldalán élő molvei naiv festők üvegfelületeire.
A költő nem mond szerelmének hangzatos szavakat. Boldogsága
a búcsú lüktetésével azonosul és tárgyiasul. Érezhetően itt egyszerre
több szív dobog! Eme boldog pillanat csak röpke percként nyer örök
költői megfogalmazást.

67