Page 67 - Dravakeresztur 100
P. 67

az anyanyelvi szó biztonságát, szépségét, melegségét, saját élettapasz­
        talatát, fájdalmait, amelyek már fizikailag sem kímélik testi épségét,
        és nehéz elviselni őket. Mindezeket el kell mondania valakinek, bi­
        zonyára annak, aki barátian meghallgatja őt, a messziről jövőt. Gyak­
        ran ül vonatra, hogy meglátogassa kedvesét Pécsett, de követi Érdre
        is, nyugtalansága, tépelődése közepette. A jövő ígéretében bízva bol­
        dog életről álmodozik… Versei megérintenek bennünket, maradás­
        ra késztetnek, vele tartva az égő utakon… Idővel a perzselő tűz már
        nem is érzékelhető, nem okoz fájdalmat, habár a költő lángszavának
        lángnyelvei magasra csapnak. Versei üzenete lángpirosra marják szí­
        vünket, pirosabbra, mint amilyen volt olvasásuk előtt.
           Gulyás, a költő, az élet realitásai közepette kereste helyét a ma­
        gyarországi horvátok közéletében, kulturális és művészeti életében,
        mely napjainkhoz hasonlóan szűkmarkúan bánt és bánik a tehetsé­
        gekkel.
           Tartsunk most költőnkkel Felsőszentmártonból Drávakeresztúrra
        menet, e két települést összekötő gáton, és ígérem csodás élményben
        lesz részünk. Verseit Đuso Šimara Pužarov ültette át magyar nyelvre.
           A vers szerelemről és szeretetről mesél, amint ifjúként kísér egy
        lányt  a drávakeresztúri  búcsúra. Zarándoklatuk  búcsúi forgatagba
        vezet, ahol a sok résztvevőtől maga a falu is tarkállik, s ennek emlé­
        kére a szerelmes legény mi mást, mint mézeskalács szívet vesz ked­
        vesének.
           Igazi idill. A versben a Dráva menti táj zöldjét felváltja az egysze­
        rűnek mondott zene, a tánc öröme, ahol szerelmespárok simulnak
        egymáshoz. Mind­mind megannyi jel, mozzanat, amelyek a holland
        mesterek vásznára kívánkoznának, avagy a Dráva menti, a határ túl­
        oldalán élő molvei naiv festők üvegfelületeire.
           A költő nem mond szerelmének hangzatos szavakat. Boldogsága
        a búcsú lüktetésével azonosul és tárgyiasul. Érezhetően itt egyszerre
        több szív dobog! Eme boldog pillanat csak röpke percként nyer örök
        költői megfogalmazást.

                                                                       67
   62   63   64   65   66   67   68   69   70   71   72