Page 71 - Dravakeresztur 100

sör birtokába kerülni, kicsit megpihenni. Még inkább illett a lányo­
kat szemrevételezni, majd táncra felkérni. Berkics Rózsival együtt
jártunk a budapesti Szerb­horvát Gimnáziumba, egy osztályba Mo­
gyorósi Mihállyal és Fridrich Józseffel, az előbbit Minának, a másikat
Fricinek szólítottuk. A két földim mondogatta is egymásnak, hogy
tudod­e búcsú lesz, menjünk el két­három, soha sem egy fröccsöt,
meginni. Mina munka mellett jogi tanulmányokat végzett, s nemrég
örökre eltávozott közülünk.
Jól emlékszem, az egyik búcsú alkalmával, talán háromszor vol­
tam Drávakeresztúron búcsúban, pokolian drága üveges Sirály sört
lehetett kapni. A zsebpénzemből jó, ha tán kettőre­háromra futot­
ta. Abban a nyári melegben az ember fia szomjában a Dráva vizét
is ki itta volna halastól, békástól együtt. Nos, kárpótlásként, hazafelé
jövet, a Gyótai­erdő melletti Zvirka nevezetű lakócsai legelőn hideg
kúti vízzel, valódi forrásvízzel csillapítottuk szomjukat. Ennyire fu­
totta és nem többre.
Néztük a szép lányokat. Mindegyik szép volt a széles nejlon­
szoknyákban, ide is begyűrűzött a kapitalizmus szele és a divatos
módi. A lányok pörögtek­forogtak, szoknyájuk szélesen suhogott.
A cigány zenészek húzták a talpalávalót. Hamar belejöttek a rock­
and rollba. Hegedűjük fehérlett a húrokról lehullott portól. A közeli
Zokogáról jöttek. Később beköltöztek Bogdására is. Volt egy Jancsi
nevű hegedűs, nélküle egyetlen búcsú sem múlhatott el a közeli fal­
vakban. Sorra járta a házakat, megkérdezve előbb, szabad­e zenélni.
Persze, hogy szabad volt. Az ünnep attól szép, ha vígan van az ember.
A templomok zsúfolásig tele voltak. Emlékszem a lakócsai templom­
ban, amikor a volt ferences atya, lakócsai, drávasztárai, majd márto­
ni pap, Boros Gyevi László emelkedett a szószékre, ahonnan horvát
nyelven prédikált találóan egy kis virágról, annak tökéletességéről,
mint Isten teremtményéről.
Nos, a drávakesztúri búcsúban szerelmek szövődtek, ámde futó
kalandok is.

71