Page 74 - Dravakeresztur 100

– Anyám, most gyere velem, s álljunk oda a nagy fűzfa alá.
Ekkor mondja a fűzfának:
– Engedd le ágaidat a földre!
A fűzfa leengedte ágait, és így szabadultak meg üldözőik elől.
Azóta van a szomorúfűz.
Jézus azt is mondta, hogy az ő hímes tojásai azért pirosak, mert ez
az ő vérét jelképezi. A fekete hímes tojások meg Mária szomorúságát és
fájdalmát, mert Mária arca elfeketedett a nagy fájdalomtól és szomo­
rúságtól, ezért vannak a fekete hímes tojások.

Nem rendelkezünk ismeretekkel, hogy valamely nép folklórjá­
ban hasonló legenda lejegyzésre került, kivéve a szálást kereső Szent
Család legenda­balladáiban jelentkező védelmet nyújtó famotívu­
mot illetően.
A védelmet nyújtó szent hegy képzetköre – csúcsa az istenek,
szentek tartózkodási helye, amely a halandóknak megközelíthetet­
len, a jó fa, a megújuló, tavasszal először kizöldellő fűzfa, illetve a
szomorúfűz, az újjászületést jelképező hímes tojásoknak a négy égtáj
felé gurítása a kereszténységtanok elterjesztését szimbolizálja.

hUNyORgATÓS SZEMű fEhÉR SZÉPSÉgEK MESÉI
DRÁVAKERESZTÚRON

Fehér szépségek kicsiny, fekete szemükkel hunyorognak a tavaszi
napsütésben, biztos lábbal állva a talajon, közelükben a lekaszált fű
kábító illata terjeng, ugyanis az udvar füvét kaszálni kell, és ezek a
szépségek joggal követelik meg a törödést, gondoskodást, hogy ha
nem is úgy, mint régente, minden évben, de fel kell őket újítani, ki­
meszelni, legalább Szent Rókus napjára, amelyek éppen ránk vártak
Drávakeresztúron. A szépségek pedig nem mások, mint a „talpas­
házak”, miként a lakócsaiak és a keresztúriak nevezik őket „iže”, míg

74