Page 75 - Dravakeresztur 100

azok eme Dráva menti szelíd vidék
más falvaiban ettől árnyaltabb, iro­
dalmi elnevezéssel bírnak („kuće”).
Közelükben még megtalálható a
régi kút, melynek elnevezése e fal­
vak lakossága nyelvezetében úgy­
szintén eltérő, az egyik („zdenec”)
a káj­horvát örökség része, míg a
másik a török kifejezés („bunar”),
utalva a faluba települtek szlavó­
niai eredetére, továbbá arra, hogy
százötven évig nyögték a török
uralmat.
A legendák egyikében megjele­
nik Banderék kútja, valahol Drá­
vakeresztúr és Felsőszentmárton
határában, amelynek mélyéből lán­
gok csaptak ki egykoron. Drávakeresztúri talpasház pitvara
Nos, a helyiek mesélik, hogy (Fotó: Kollár Ákos)
valamikor a keresztúri kápolnától
nem messze – valamelyik híd közelében –, a falu legmerészebb va­
dásza nem hitt a helyiek mondájának, figyelmeztetésének, miszerint
az éjféli szellemjárás idején egy röfögő koca jelenik meg – öregasz­
szonyok meséinek tartva azokat –, míg maga is meg nem hallotta a
röfögést. Félelmében azon nyomban nem vált kővé, úgy ítélte meg
a helyzetet, hogy szégyen a futás, de hasznos. A biztonság kedvéért
azonban megismételte a jól bevált formulát, amely a bajba jutott em­
ber segítségére lehet: „Saka duša Boga fali, a ti koga fališ?! / Minden
lélek az Urat dícséri, és te kit dícsérsz?!” Állítólag ez sem használt,
ezért inkább futásnak eredt, de úgy ám, hogy lába sarkával kék­zöld­
re verte a fenekét, ugyanis, oly gyorsasággal szaladt, miként a falu
egykori kisbírójának két dobverője, mellyel akkurátusan és mester­

75